Elindítjuk rajzeszközök sorozatunkat, melyben elsősorban a rajzolás alapvető kellékeivel foglalkozunk. Az első részében a rajzolás egy olyan eszközéről írunk, melyről nem esik túl sok szó, pedig érdemes róla beszélni. Ez a radír.
Egy kis történelem: a radírgumi első, 1770-es megjelenése előtt viaszt illetve kenyérbelet használtak a grafit törlésére. Ezekkel mind ugyanaz volt a gond: szétestek, morzsolódtak. Többek között ez az oka, hogy egészen 1839-ig várni kellett a radírgumi széles körű elterjedésére. Ekkor találta fel Charles Goodyear a vulkanizálást, mely sokkal ellenállóbbá teszi a gumit.
Érdekesség, hogy 1858-ban Amerikában szabadalmat jegyeztek be a radír ceruza végére történő illesztésére. Ezt azonban később törölték: ez csak két, már létező termék kombinációja.
Több típusát különböztetjük meg, a rajzolás során általában a következő négyet szokás használni.
A radírok különböző típusai összetételük alapján
Kaucsuk / gumi radír
A kaucsukból készült radír a legelterjedtebb, ezzel találkozni a ceruzák végén is (ez utóbbiakhoz szokás habkövet is keverni a hatásfok növelése érdekében). Ilyen radír a képen a bal oldali is: egy Koh-I-Noor radír, melyet gyakran hívnak „elefánt radírnak” is. Nagyon népszerű és elterjedt, de nem is csoda, hiszen az olcsóbb, kaucsuk radírok közt ez az egyik, ha nem a legjobb.
Ez a típusú radír egyaránt alkalmas általános hibajavításra (főleg nagyobb felületeken), valamint rajzunk alakítására (fény-árnyék ábrázolásánál a grafit visszaszedésére).
Művész radír
Ezeket lágy, érdes gumiból készítik, kifejezetten nagy papírfelületek sérülésmentes megtisztítására. Sajnos ennek is megvan a maga hátránya: pontatlan, erősen hajlamos a morzsolódásra, és így nem is tart ki sokáig.
Gyurmaradír
Ezek fehér vagy szürke nagyon puha, gittszerű anyagból készülnek, és a papírról a grafit- valamint a széndarabokat felszedi. Ennek köszönhetően nem bántja a rajzfelületet. Használat előtt meg kell puhítani kezünk melegével és gyúrással, így nem morzsolódik. Hátránya, hogy drágább, és egy idő után már nem képes több grafitot elnyelni, koszos lesz és radírozás helyett csak foltot hagy. Ahogyan az a fenti képen is látható, mi a Faber-Castell gyurmaradírját ajánljuk, rajztanfolyamaink során is ezt használjuk.
Formázhatóságának köszönhetően többféle formát lehet belőle kialakítani. Például hegyesre formázva pontszerű radírozást vagy halványítást tudunk végrehajtani. Persze szükség szerint lehet laposra, gömbölyűre vagy éppen hengeresre is gyúrni.
Forrás: Tom Preston
Műanyag radír
Ezek a lágy radírok általában PVC-ből készülnek, és tapintásra illetve működésre is tisztábbak, mint a hagyományos radírok. Ugyan a felszívóképességük kisebb, a vásznat cserébe jobban kímélik, ha megfelelően bánunk vele. Ellenkező esetben ugyanis könnyen felsérti a papírt. Sajnos eléggé hajlamos a maszatolásra, ezért inkább csak apróbb javításokra használjuk.
Ezt használják a radírceruzákban is, melyek belseje grafit vagy szén helyett műanyag radír, és ugyanúgy lehet őket hegyezni, mint egy normál ceruzát. Nagyon hasznosak rajzolás során az apró hibák javításában illetve az utólagos fény-árnyék kialakításában.
Tehát a radírra igen is szükségünk van, és tudni kell, hogy mire melyiket használjuk és hogyan. Sok gondtól kímélhetjük meg magunkat, ha ezekre odafigyelünk!
Szólj hozzá a témához, mondd el saját tapasztalaidat, tedd fel kérdéseidet, szívesen válaszolunk!