Rajzeszközök sorozatunk első részében a radírral foglalkoztunk, ezúttal pedig a ceruzáról lesz szó. Mit is kell tudni a ceruzáról?
Már a szó eredete is igazán érdekes. A magyar ceruza szó a latin cerussa szóból ered (jelentése: ólomfehér), így hívták a ceruza ősét, az ólomvesszőt. Később az ólmot az ón vessző (magyarul író-ón vagy írón) váltotta föl. A lágy, hajlékony ólmot farudakba töltötték, hogy használni lehessen. Később ezt váltotta föl a grafit. Viszont az angol pencil (jelentése: ceruza) a francia pencil, az pedig a latin penicillus szóból ered (jelentése: kis farok), utalva ezzel a művészek teveszőrből készült finom ecsetjére.
Az igazi áttörést a grafit 1564-es angliai fölfedezése hozta el. A grafit ceruzák gyártására azonban még várni kellett majd' 200 évet. Addig leginkább a hadiiparban használták a grafitot. 1761-ben viszont megkezdte a gyártást Németországban, Stein városában Kaspar Faber, a Faber-Castell alapítója. Ezzel szinte párhuzamosan, 1790-ben az osztrák Joseph Hardtmuth, a Koh-I-Noor, azaz az "elefántos radír" gyártója is elkezdte a gyártást. Hardtmuth a grafit és az agyag megfelelő kombinációját dolgozta ki sikeresen olyannyira, hogy máig ez van használatban. A keverék nagyon fontos, ugyanis a tiszta grafitból előállított ceruza nagyon drága lenne (ennek ellenére Angliában még az 1800-as években is ezt a módszert használták).
A színes zsírkréta már az ókori Görögorszában is használatban volt. A színes ceruzákra viszont még évezredeket kellett várni, egészen a huszadik századig, ekkor kezdték el a művészi minőségű színes ceruzákat gyártani, például a Faber-Castell 1908-ban.
A ceruzára erősített radír viszont már hamarabb, az 1800-as években megjelent. Ha szeretnéd megtalálni a feladathoz legjobban illő radírt, akkor olvassad el korábbi bejegyzésünket a radírokról.
A ceruza készítésének folyamata
HáBé
Mint írtuk, a világ egyik legelismertebb és legnépszerűbb ceruza-márkáját, a Koh-I-Noort az osztrák Joseph Hardtmuth alapította. A klasszikus sárga festésű ceruzát először az 1889-es Párizsi Világkiállításon mutatták be, ekkor jelent meg a ceruzán először a Koh-I-Noor név. A közönséget lenyűgözte az akkor 17 keménységi fokozatban elérhető modell. Mára ez a szám 21-re nőtt.
Ez egy keménységi skála, mely a 9H-tól a 9B-ig terjed, és gyártónként változik a skála mérete, az elérhető keménységi fokozatok. Viszont a jelölés mindig ugyanaz, és ez nem valamely nyelven vett rövidítése a "kemény" és a "puha" szavaknak. Nemes egyszerűséggel: H, mint Hardtmuth (Joseph Hardtmuth alapító); B, mint České Budějovice (a cseh város, ahol az első és máig legnagyobb gyára található a Koh-I-Noor cégnek); F, mint Franz (Franz Hardtmuth, Joseph H. unokája). Megjegyezzük, hogy van egy másik megfeleltetés is: H, mint hard (kemény); F, mint fine (finom); B, mint black (fekete).
Koh-I-Noor ceruzák és radírok
De mit is jelent egy ceruza keménysége? Valójában itt a karcolási keménységről van szó. Azaz hogy mennyire erősen karcolja a papírt.
H-tól 9H-ig a kemény ceruzákat találjuk: 9H a legkeményebb,
B-től 9B-ig a puha ceruzák vannak: 9B a legpuhább,
és a kettő között helyezkedik el a HB, a 2HB és az F. Ezek körülbelül azonos keménységűek, elsősorban írásra ajánlottak.
Ceruza keménység skála
Melyiket mire használjuk?
Rajztanfolyamainkon több különféle keménységű ceruzát is használunk. Bemutatjuk, hogy miként lehet velük bánni, melyiket mikor érdemes használni. De a legfontosabb mindig a rajzoló. Ugyanis az évek során kialakul az emberben egy megszokás, hogy melyiket mire és hogyan szereti használni, ez nagyon egyénfüggő. De nem kell megijedni, már a tanfolyamaink során is a résztvevők legtöbbje nagyon hamar ráérez, hogy számára melyik mikor és hogyan a legmegfelelőbb.
Viszont általánosságban elmondható, hogy az F-es és a H-s ceruzákat elsősorban a mérnökök és azok a művészek használják, akik a precíz, finoman kimunkált rajzokat szeretik, vagy például festmények vázlatához is nagyszerűen alkalmazhatók. Azaz a legtöbben rajzoláshoz a B-s ceruzákat részesítik előnyben, azokkal lehet például leginkább tónusokat és árnyékokat létrehozni.
Kezdőként kell a drága?
A drága nem, de a nagyon olcsót kerüljük el. Azoknak a minősége nem lesz megfelelő, csak bajlódni és kínlódni fog vele a kezdő rajzoló, és csak elveszi a kedvét egy nagyszerű hobbitól, kikapcsólódástól, az alkotás örömétől. Keressünk inkább középkategóriás ceruzákat, és nem kell teljes készletet vásárolni, elegendő néhány különböző keménység, elsősorban a B-sek közül. Bátran ajánljuk a már sokat emlegetett Koh-I-Noort vagy a Faber-Castellt.
Faber-Castell ceruzaskála
Hegyező
Említést kell tennünk a hegyezőről is, illetve annak fontosságáról. Ugyanis hiába a jó ceruza, ha nem tudjuk rendesen kihegyezni. Ezt az eszközt az 1800-as években találták föl, nevetesen a francia C. A. Boucher. Később a világ számos pontján több különböző mechanizmust kifejlesztettek a hegyezőre, de mégis a legegyszerűbb és legelterjedtebb a jólismert, sima ólompengés hegyező. Ezek közül a Faber-Castell termékeit ajánljuk.
Érdekesség, hogy a második világháború alatt Nagy-Britanniában betiltották a klasszikus hegyezőt, mivel túl sok fa és fém kellett a gyártásukhoz, így a britek kénytelenek voltak a klasszikus módszerrel, azaz késsel hegyezni a ceruzákat.
Szólj hozzá a témához, mondd el saját tapasztalaidat, tedd fel kérdéseidet, szívesen válaszolunk!